A Wonderwake valami kicsivel és őszintén kínossal kezdődött: elvesztettem a ébresztőórámat.
Néhány éve több hónapot töltöttem Ausztráliában. Barátokkal voltam, akik szintén a techben dolgoztak, és iOS-fejlesztési kurzusokat vettünk egy mobilitási program keretében. Amikor haza repültem, kicsomagoltam a bőröndöt és rájöttem, hogy a napfelkelte-ébresztőm a világ másik felén maradt.
Emlékszem, ahogy ott álltam és gondolkodtam: „Komolyan? Ez bánt?” De igen.
Nem maga a készülék volt a lényeg. Az volt, amit éreztem a nap első perceiben. Nem ijedtem fel. Nem volt az a azonnali stressz. Lassú, gyengéd átmenet volt, ami a reggeleket túlélhetővé tette, még azokon a napokon is, amikor egyáltalán nem akartam felkelni.
Pótolni drága lett volna, és nem akartam. Úgyhogy azt csináltam, amit a fejlesztők, ha valami zavarja őket: kinyitottam az App Store-t és alternatívákat kerestem.
Sok ébresztő appot kipróbáltam. Sok okos volt. Sok hangos. Néhány matekfeladatot kellett megoldani félálomban. Mások agresszív mintákkal vagy emelkedő hangerővel próbáltak felébreszteni. Sok követte az alvást, gyűjtött adatot és grafikonokat rajzolt.
De szinte egyik sem törődött magával az ébredés pillanatával. Azzal a törékeny pár másodperccel, amikor az agy még az alvásban van, a test pedig azt dönti, hogy a világ biztonságos-e. A legtöbb ébresztő ellenségként kezeli azt a pillanatot. Sokkolnak, és így nyernek.
A kérdés, ami megmaradt
Nagyjából ugyanebben az időben a barátnőmmel más-más időben keltünk. Az én ébresztőm szólt először. Mindkettőnket felébresztett. Feszültén keltem, ő bosszúsan, és a nap már rossz helyről indult.
Egy reggel nagyon nyugodtan azt mondta: „Miért kell minden reggelnek így kezdődnie?”
Ez a kérdés jobban megmaradt bennem, mint bármely funkciólista.
Már volt tapasztalatom az alvással kapcsolatos projektekben. A számítástechnikai tanulmányaim alatt készítettem egy okos ébresztő diákprototípust, amely az Apple Watch pulzusadatát használta, hogy az embereket könnyű alvásban próbálja felébreszteni. Az a projekt ösztöndíjat hozott, és két dolgot tanított meg.
Egy: az alvás és az ébredés technikai oldala lenyűgöző. Kettő: még ha a tech „okos” is, érzelmileg rosszul érezheti magát az ember, ha figyelmen kívül hagyja, ahogy az emberi ébredést megéli.
Egy az átmenetre tervezett ébresztő
Úgy döntöttem, hogy valami egyszerűbbet és bizonyos értelemben nehezebbet építek: egy ébresztőt, ami maga az átmenet köré van tervezve.
A központi ötlet a fokozatos hang: a célított ébredési időd előtt kezdődik, először halkan, aztán lassan emelkedik. Nincs ijesztés. Nincs hirtelen síp. Csak egy kontrollált lejtő, mint egy kéz, ami gyengéden az éber állapot felé vezet, ahelyett, hogy kitépne az alvásból.
Osszalányi időt töltöttem azzal a görbével, mert a időzítés és a hangerő kis változásai óriási különbséget jelentenek a test reakciójában.
A második rész a design volt. Azt akartam, hogy a felület ugyanazt az ötletet közvetítse, mint a hang: puha, nyugodt, nem követelő. Ezért a Wonderwake halkabb színekre és tiszta, minimális elrendezésre támaszkodik. Azt akartam, hogy egy nyitott szemmel nézve ne legyen stressz.
A hang egy másik nyúlüreg volt. Profi hangtervezőkkel dolgoztam és a visszajelzések alapján iteráltam. Egyes felhasználók természeti textúrákat akarnak, mások valami zenésebbet. Néhányan nagyon konkrét kéréseket írtak, és azok az e-mailek jobban formálták a könyvtárat, mint bármely roadmap.
Még mindig egyedül építek
Egyedüli alapítóként építem a Wonderwake-et: mindent magam olvasok – support e-maileket, értékeléseket, funkciókéréseket, bug jelentéseket, kis megfogalmazási kérdéseket.
Ez azt is jelenti, hogy a termék továbbra is valódi beszélgetések formálják, nem bizottsági döntések. Sok frissítés azért történik, mert egyetlen felhasználó olyan módon ír le egy reggeli problémát, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni.
Miért számít itt az iPhone
Az Apple platformjai nagy része annak, hogy ez a projekt létezik. Az ébredés nem egy „jó lenne, ha” pillanat az iPhonen. Az audio, az értesítések, a rendszer megbízhatóság, az Egészség adatok és az emberek életének valósága metszéspontjában van.
A Wonderwake arra törekszik, hogy az iOS funkciókat tiszteletben tartó, nem zajos módon használja. A részletek érdekelnek, amiktől egy app natívnak és megbízhatónak érzik – különösen egy olyan magas tétű dolognál, mint egy ébresztő.
Nem azt állítom, hogy a Wonderwake megváltoztatja bárki életét. Kisebb ennél. Egy mindennapi pillanatról szól, ami szinte mindenkivel megtörténik, és arról, hogy ezt a pillanatot gondosan csináljuk.
A durva ébredések annyira normálissá váltak, hogy elfelejtettük, opcionálisak. Az alternatívát akartam megépíteni, és még mindig építem, reggelről reggelre.
